Jelenünk

A Nyitnikék 2003 tavaszán alakult újra.
2003 tavaszától bőven történtek dolgok a tánccsoporttal - ez a beszámoló csak a fontosabb dolgokra tér ki.
A tánccsoport ötlete Bakó Katalintól származik. Kati táncolni és írni egyszerre kezdett tanulni, így nem meglepő hogy szükségét érezte a táncnak és a népzenének Prágában is.
A „csoport” első összejövetelére 14-15 diák jött el - többségében diákok.
...azóta is Kati vezeti a csoportot - változó, de mindig elegendő lelkesedéssel. Az első próbák egy általános iskola osztálytermében zajlottak eléggé borsos összegért. A későbbiekben néhány lelkes biokémikus elintézte a mai napig is használt próbatermet. Bár több szóváltás, érdekegyeztetés, igérgetés és kulturális lapokban nem közzétehető esemény kellet még ahhoz, hogy megszokják és hagyják a tánccsoportot itt hetente kétszer próbálni - az érdem Dobsa Melindáé és Uszacsov Péteré.
A kezdetben megjelent 15 emberből végül csak a fele maradt. Szerencsére szájról szájra járt a hír, így sikerült új tagokkal bővülnie a csoportnak és elérni egy olyan létszámot, amivel már érdemes volt valamit kezdeni. Kihasználva a néptáncos berkekben szerzett kapcsolatokat és ismerettségeket, sikerült felhívni gömöri táncokat oktatni Richtarcsík Mihályt - Közép Európa egyik legjobb és legelismertebb néptáncoktatóját.

A táncos hétvégén tanultakat már szakavatott vezető nélkül is lehetett gyakorolni. Körülbelül egy hónapra az első összejövetel után újra Prágában járt Misi, immár a CsMMSz segítségével. Most vajdaszentiványi, erdélyi táncokat oktatni. A Cseh és Morvaországi Magyarok Szövettségével való kapcsolatfelvételt egyrészt a csoport finanszírozásának biztosítása, másrészt önmagunk „reklámozása” indokolta. Az együttműködés azóta is tart és mindkét fél számára gyümölcsöző. A CsMMSz biztosítani tudja a működéshez és fejlődéshez szükséges eszközöket, a tánccsoport pedig több teret és motivációt kap. Mivel közeledett a vizsgaidőszak, már komolyabb összpontosításra nem került sor. A csoport fellépett két cseh lagziban, és a Praha Srdce Národůn.
Nyáron majdnem az egész tánccsoport ellátogatott Vajdaszentiványba, egy egyhetes aktív néptánctáborba. Bár a táncosok már találkoztak ezzel a tánccal Prágában, mégis itt szembesültek először azzal, hogy mennyi mindent nem tudnak még. Egy néptánctábor egy nem néptáncosnak is ad elegendő lehetőséget a szórakozásra, különösen azok, amelyek Erdélyben vannak. A napi hat óra táncoktatáson kívül, zene és énekoktatás, népi mesterségek, kirakodóvásár (egy erdélyi falunak ez egy nagyon jelentős bevételi forrást jelent) és minden este más műsor ad lehetőséget az igényes időtöltésre.

Külön ki kell emelni magát az ottani embereket és az életformákat. Erdély már a múltban is kitüntetett része volt a királyságnak, ma is egy különleges világ ez, sajnos egészen más szempontból. Az embert megdöbbenti hogy Budapesttől tizenegy órányira a közlekedési eszközök fele Dacia, a másik fele pedig lovaskocsi, mégpedig rendszámmal - jelezendő a helyzet komolyságát.
A tánctábor után októberben egy újabb szentiványi összpontosítás következett, majd a hónap végén mégegy, amikoris megszületett az első koreográfia. Ezt a korreográfiát mutatta be első hivatalos fellépésén az újkori Nyitnikék a Prágai Magyar Kulturális Napok keretein belül. Röviden foglaljuk össze, mi kellett ehhez a hét percnyi lámpalázasan, nagy összpontosítással előadott fellépéshez: 3 összpontosítás, azaz 6 nap reggeltől estig, egy hét Erdélyben és fél év gyakorlás. Az összpontosítások vezetőinek, Misiéknek szintén három hétvégéje és elgondolkoztató mennyiségű 60 óra buszozás... Nem beszélve arról a segítségről, amit a CsMMSz-től, Magyar Kultúrális Központól és különböző személyektől kapott a csoport.
Az első fellépést egy rövid nyugodt időszak követte. Erre szüksége is volt - mindenki nagyon fáradt volt a fizikai munkától és a mentális megpróbáltatástól. A tánc az agyat is legalább annyira igénybe veszi, mint a lábakat...

Decemberben Prágában járt Furik Rita néptáncoktató (mellesleg Misi első felesége). A Nyitnikék élt az alkalommal és igénybe vette tudását- a lányok dalokat tanultak tőle és karikázót. Később ezt a karikázót mutatták be a lányok énekelve az Óváros téren.

További nagyobb események, immár csak felsorolva: 2003 vége felé a csoport már túl volt a komolyabb újraszületési megpróbáltatásokon.
– Fellépés a 13. Prágai Magyar bálon, májusban újabb korreográfia: gömöri, felvidéki táncok.
– Május végén az új korreográfiával fellépés az Óváros téren, a Praha Srdce Národů rendezvényen.
– Nyáron a csoport ismét Erdélybe látogatott - ezúttal Válaszútra. Itt a táncosok Magyarpalatkai táncokat tanultak. Ennek a táncnak az elemeiből épült fel a pár hete elkészített koreográfia.
Az ősz nagy eseménye egy keletről érkező életmentő Nagy Péter érkezése volt. Életmentő, mert mentősként dolgozik és nagy esemény, mert hosszú ideig a Szőttesben és más csoportokban táncolt. Peti állította össze a vasvári-legényes koreográfiát és mikor ideje engedte részben átvette Katitól a próbák vezetését.
Az indonéziai szökőár a Nyitnikék életébe is beleszólt. A csoport újdonsült oktatója Srí Lanka szigetére utazott három hónapra gyógyítani. Ezalatt a táncosok a reguláris próbákon magyarpalatkait gyakoroltak. Magyarpalatkai oktatás volt az áprilisi toborzón is a fő program. Misiék oktattak újfent, mint eddig mindig és remélhetően a jövőben is. A hétvégi próba nem titkolt célja új tagok toborzása és természetesen tánctanulás volt. A csoport két hét múlva újabb nagypróbát tartott - itt jött létre a már említett magyarpalatkai koreográfia.
Bár a csoport szinte a kezdetektől 15-20 állandó taggal működik, a próbákat és az összpontosításokat ennél jóval több, mintegy 50 ember látogatta hosszabb-rövidebb ideig, hiszen az utcán járkáló emberek is meg-megálltak és megálnak a nyitott próbatermi ablak előtt és csodálkozva nézték (nézik) a tevékenykedésünket.

Mindenki más miatt jár a próbákra. Van, aki a mozgást igényli, van, aki a zenét szereti és persze sokan a társaság miatt. A nem magyar „művészetkedvelők” általában a zene másságát és virtusát említik, mint érdeklődésük fő tárgyát. A Mongóliából Csehországba származott portásnő, ha teheti, mindig benéz a próbáinkra. Említette is Ázsiai közös gyökereinket. A kezdeti bizonytalanság és a város különböző részein történő próbák után hosszú ideig a Budecs kollégium tornatermében zajlottak a próbák. 2009-ben ismét új helyszínre költöztünk, a frissen alakult Nemzetiségek házába (Dům národnostních menšin). Az épület alagsorában lévő nagy közösségi terem filmvetítések, irodalmi estek megszervezése mellett kitűnően szolgál a táncpróbáink megtartására is – öltözők, hangtechnika, tükör (a tánccsoport tulajdona) biztosított. A próbák rendje a következő: bemelegítés (nyújtással vagy néptánclépésekkel), gyakorlatok (balettelemek, forgás, helyes tartást elősegítő elemek), oktatás (konkrét elemek, gyakorlás), próba végén a meglévő koreográfiák eltáncolása.

/Császár Dávid/