Riport

Richtarcsík Misi a Nyitnikék pszeudovirtuális koreográfusa. A hétköznapi próbákat nem vezetheti, mert Prága Kassától legalább 600km. ...mégis a vele tanultakat gyakoroljuk a próbákon és az ő tanácsai alapján járunk el. Három táncot tanított eddig a csoportnak és három koreográfiát készített kimondottan a rendelkezésre álló emberanyag képességeit figyelembe véve (ami már így önmagában nézve se egy kis teljesítmény).
Vele készítette a következő rövid interjút CS, a Nyitnikék arca - az Arcok Arca, a táncoscipőbe öntött TÖKÉLY...

- Most vagytok itt Zsókával feleségeddel hetedszer, így már azért valamit tudunk egymásról. Két gyermeked van egy-egy párodtól.
- Első házasságomból (Rita) Áron 19 éves, Szegeden tanul, Fanni 6 éves és már nagyon vár haza.

- Ha jól tudom Zsókát tánc közben ismerted meg, igaz ez?
- Egy táncházban Székit táncoltunk és nagyon jó volt vele (táncolni)! Ezután már csak hosszú kitartó udvarlás kérdése volt a dolog.

- Múltkor kérdeztem, milyen táncokat tudsz táncolni, aztán idő hiányában úgy döntöttünk, hogy nem sorolod fel az összes felvidéki, erdélyi és magyarországi táncot... Hol táncoltál és mikor kezdődött a táncoktatói pályafutásod?
- 1974 - egy évet voltam a Regősben Kassán, 1975-1977 - Új nemzedék, 1977-1980 - Szőttes (táncos, műszakos, mindenes), boldog diákévek közepette, 1980-1982 - Katonaság, 1982-1988 - Új Nemzedéket csináltam, mindent, amire szükség volt a működéshez, 1988-1991 - Szőttes művészeti vezetője, 1991-2005 - Szabadúszó néptáncoktató. Időközben voltam a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség elnöke és főleg 91-től számtalan helyen tanítottam.

Misi fegyelemre tanít...

- Hol mindenütt tanítottál és persze külön térj ki Venezuelára, kiket tanítasz általában és kiket tanítasz szivesen?
- Természetesen számtalan helyen Felvidéken, majd minden Magyar városban, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, USA-ban és egy egész évet éltem Caracasban. A caracasi Gyöngyös Bokréta ("ghijongijosz bokhréta" spanyolul) ugyanazzal a gonddal küszködött, mint ti, volt bennük akarás, csak nem volt egy ember, aki foglalkozott volna velük, rugdosta volna őket. Ők kimondottan egy egész évre akartak valakit, aki egyfolytában foglalkozna velük. Minden évben van egy fesztivál, ahol a nemzetek előadják a műsorukat, ott szerettek volna az eddigi utolsó helyekhez képest valami szépet produkálni. A számukra legkedvezőbb eredményt érték el, másodikok lettek. Ha ők nyernek, akkor a jövő évi fesztivált ők szervezik, amire nem lett volna pénzük. Végtelenül meg voltak elégedve.

- Milyen nyelveken szoktál tanítani?
- Caracasban megtanítottak spanyolul és fotbalozni, azért cserébe, hogy megtanítottam őket táncolni. A többi helyen testbeszéd és az adott ország nyelvének töredékei. Seatle-ben például a "csendzs vót?" kérdésre hamar elkezdtek párcserével és "Oh yes!" el felelni.

- Mint barát és mint szakember mit szeretsz és mit látsz változtatni valónak a Nyitnikékben?
- Mikor először voltunk nálatok, volt egy csillogás a szemetekben és hihetetlen igyekezet, amely nagy mértékű tapasztalatlansággal és néhol táncra alkalmatlansággal társult. Mostanra még mindíg sok maradt az akarásból és nagy elölrelépések történtek individuálisan és csoport szinten is. Sokkal gyorsabban tanuljátok a folyamatokat. Nektek egy ember kéne, aki foglalkozik veletek és rugdos, az emberanyag megvan. Mindenképpen öröm látni, hogy fejlődtök. Az első öszpontosítás alkalmával Tomasz két nap után észrevette a zenét, mostmeg már táncol, kell ennél több? Szivesebben tanítok amatőröket, a profik önteltebbek, nem csinálnak mindent az elmondottak alapján.

- Mit tudnál mondani a jövőről, ismerve minket?
- Világos, hogy nem lesztek soha profi csoport, nincsenek meg hozzá a feltételek. De mint ahogyan azt Katival a vezetőtökkel is megbeszéltük, megtanultok még pár táncot és többet lépjetek fel. Amíg meg ti is és a közönség is élvezi, amit csináltok, minden rendben van!

- Köszönet a baráti beszélgetésért, remélhetőleg és valószinűleg kalotaszegi tánctanulás után folytatjuk!
- Úgylegyen!