Kalotaszeg

Kalotaszeg történeti, néprajzi táj Erdélyben, Kolozsvártól nyugatra. A Gyalui-havasok, Bihar komor hegyei és a szelídebb Meszes határolja nyugat felé azt a dombos fennsíkot, melynek északnyugati részén az almási Dezső-vár, nyugati részén Sebes-vár és délen Léta vára félhold formájában övezi a központi fekvésű Gyalu várát. Ennek a négy várnak ölén van Kalotaszeg magva, de Kolozsvártól északra és keletre is találunk olyan falvakat, melyeknek építészete, holt és élő hagyományai Kalotaszeggel rokonságot mutatnak. Kalotaszeg három jól elkülöníthető területre oszlik: a havasok alatti Felszegre, az Almás-patak melletti Alszegre és a Kolozsvár közelében lévő Nádasmentére.

A gyalu-járai út mentén ma negyven, részben vagy egészében magyarlakta református (csupán két falu, Jegenye és Bács római katolikus) falu tartozik Kalotaszeghez. Kalotaszeg vásáros központja Bánffyhunyad, Kalotaszeg lenevezetesebb falvai: Magyarvista, Méra, Gyerővásárhely, Körösfő, Magyargyerőmonostor, Magyarvalkó, Kalotaszentkirály.

Kalotaszeg népi kultúráját egyszerre jellemzi a nagyfokú hagyományőrzés, valamint a nagyfokú nyitottság és változás is. Kalotaszeg falvaiban ugyanazt a mesét, szokást, játékot megtalálhatjuk, mindig más színezetben, stílusban.

A kalotaszegi parasztság fő foglalkozása a földművelés és az állattenyésztés volt, de a vidék sovány földjei miatt az állattenyésztés, főleg a bivaly- és juhtartás egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Emellett már a 19. században megjelentek a kiegészítő foglalkozások, a férfiak mint ácsok, fazekasok, szalmakalapkészítők (Jákótelke), bútorfestők, fafaragók, az asszonyok pedig szőttesek (Nádasmente), varrottasok (Alszeg, Felszeg) készítésével pótolták jövedelmüket. A 19. század végén Gyarmathy Zsigmondné, egy lelkes lokálpatrióta asszony a már majdnem feledésbe merült varrottas kézimunkát felélesztette, és háziiparként elterjesztette. Népszerűsítő munkája nyomán a kalotaszegi hímzések nem csupán hazai, hanem európai hírnévre is szert tettek, s a 20. század elejétől föllendült - és máig jelentős jövedelemforrás - a varrottasokkal való kereskedés.

Kalotaszeg népművészete igen gazdag. Nem véletlen tehát, hogy a kalotaszegi népművészet divatjával kezdődött a 19. század végén a magyar népművészet felfedezése, s hogy a Kalotaszeg népművészete hatással volt a századelő magyar szecessziós iparművészetére, a "gödöllőieknek" nevezett művészcsoport munkájára, és ihlette Kós Károly építészi, grafikai és iparművészeti munkásságát.


Kalotaszeg viselete régies és változatos, ünnepi viselete a legpompásabb Erdély népi öltözetei között. A női viselet jellegzetes darabja az övbe tűzött különös formájú szoknya, a muszuj. A kalotaszegi tánc nem olyan régies, mint Erdély más vidékeinek táncai (szerepelnek benne polgári, városi eredetű társastáncok - pl. hétlépés), ugyanakkor a virtuóz erdélyi férfitánc, a legényes legkiforrottabb formáját itt találjuk meg.

A kalotaszegi táncrend 3 részből áll: a lassú csárdásból, a szaporából és a már említett legényesből.

A Nyitnikék tánccsoport kétpáros Kalotaszegi koreográfiáját Paál Sándor, a Garam Menti Népi Együttes tánckarvezetője és a Szőttes tánccsoport táncosa állította össze.

/Forrás: Internet/